A Kerenszkij vére trilógia a Battletech univerzum origója. Ezek azok a könyvek, melyekből megismerhető a felállás 3049-ben az emberiség uralta univerzumban.

 A könyvek szerzője Michael A. Stackpole egy igazi könyvgyáros, különböző fentezi világoknak ír könyveket hihetetlen rövid idő alatt, viszont a sebességhez képest elképesztő minőségben. Itt egy kicsit meg is állunk, mert természetesen nem irodalmi minőségről van szó. A karakterek éppen csak egy jellemvonással vannak felvázolva és csak a tetteik adnak nekik később mélységet. Van gonosz, alakoskodó, őrült, számító, nemeslelkű, bizonytalan stb karakter, de technokrata módon nem is a tulajdonságaik, hanem a képességeik számítanak jobban. Mivel itt birodalmakról és csatákról van szó, ezért a politikai, harci képességek számítanak és nem a külső. A morális nézetek nem befolyásolják a győzelmet, vagy vereséget. Ha a jó nem elég ügyes, vagy erős, akkor elbukik. 

 A könyvre nagyon erősen rányomja a bélyegét, hogy amerikaiak alkották, hiszen a fő világok egy jóindulatú abszolutizmusként működnek, melyek nem nyomják el polgáraikat, akár mondjuk az amerikai adminisztráció, és mintha az uralkodó egy amerikai elnökhöz hasonlóan vezetné birodalmát. Ezek az amerikanizált karakterek a középkori környezet ellenére is a ma élő gazdagabb amerikaiként viselkednek. Természetesen vannak ahol a feudális japán jegyek erősebbek, mint a szeppuku megparancsolása, vagy a 'kínai' birodalomban a mindent felülmúló véres őrjöngések a maoizmus legsötétebb napjait idézik. 

 A másik dolog, ami egy fiatal számára fontos, a 'mechharcok leírása meglehetősen unalmasra sikeredtek, aminek oka megint csak a résztvevők érzelemmentessége. Ezekhez képest egy Mechwarriror 3 küldetés sokkal izgalmasabb.

 A harmadik pedig az író mániája, az álomjelenetek még mindig rémálomszerűen bénák, pedig néha lényeges az elolvasásuk, úgyhogy nem lehet kihagyni őket, pedig szívesen megtennénk.

 A sok lehúzás után nézzük a pozitívumokat is! Rengeteg szereplőt kell mozgatni hatalmas térben, emiatt egy igazi eposz tud kibontakozni, önfeláldozással, dicsőséggel, bukással, na és persze a konfliktusok hatalmas csatákba torkollnak. A sok szereplő lehetőséget ad, hogy időnként valamelyiktől elbúcsúzzunk, örökre. Ezt a feladatot egy olyan precíz, aprólékos és logikus módon oldotta meg az író, amit nehéz felülmúlni.

 Jöjjön végre a cselekmény! Jellemző módon a fiúk a fontosak és van is belőlük vagy fél tucatnyi, persze gyakran befolyásos apával rendelkeznek, ami eleinte árnyékba szorítja őket, úgyhogy be kell bizonyítaniuk képességeiket. Ez lehetőséget ad, hogy egymás mellett, vagy egymás útját keresztezve kövessük fejlődésüket. A Belső Szféra sok évnyi háború után a feszült béke állapotában van. Ekkor éri őket egy olyan támadás, melynek súlyosságát csak  lassan értik meg és az egymással szembeni bizonytalanság miatt nehezen tudnak fellépni ellene, ráadásként még árulás is nehezíti helyzetüket.