Vigyázat, a klánokról szóló minden információ spoiler, a bejegyzés előtt érdemes elolvasni Michael A. Stackpole Kerenszkij vére trilógiát! (Halálos örökség, Elveszett sors, A vér szava). 

 Persze, ha nem akarsz gyorsan ezervalahány oldalt elolvasni, csak hogy megtudd kik azok a klánok, akkor ez a poszt pont neked való.

  A Belső Szféra polgárháborúja tíz év alatt ért véget, hatalmas pusztítást okozva, évszázadokkal visszavetve az emberiséget. A győztes hadat vezető Kerenszkij tábornok nem kívánt a diktátor helyére lépni, de csapatait sem akarta átadni másnak...  így katonáival inkább távozott az ismeretlen mélyűrbe. A Belső Szférában sokan gondolták róluk, hogy meghaltak, elpusztultak, mások amolyan Csaba királyfi seregét látták bennük, akik baj esetén majd visszatérnek segíteni. Miközben teltek az évszázadok...   egy egész évnyi útra a Belső Szférától, Kerenszkij fia, hogy a harcosok züllését megakadályozza, szigorú katonai társadalmat vezetett be, melynek élén a polgárháború 800 hőse állt vezető kasztot alkotva. Alattuk voltak a tudósok, kereskedők, technikusok és legalul a köznép. Mivel a katonákat el kellett foglalni valamivel, 20 klánt alakított ki és ezek rivalizálása és hadi 'játékaik' bőven adtak munkát a harcosi kaszt tagjainak. A legkülönösebb újítás, hogy a legjobb harcosok génjeit keverve alkották meg az új generációk szuperkatonáit, akik mesterségesen 'vasméhben' fogantak, majd később szigorúan, kiképzők felügyelete alatt, már kiskorúktól kezdve a harcra neveltek. De még közülük is csak a legjobbakból vált harcos, akik elbuktak a próbán, azokat alacsonyabb kasztba osztották be képességeik szerint. A harcos kaszt tagjai nem becsülték az öregeket, még az öregség gondolatától is irtóztak, eszük ágában sem volt ágyban, párnák között halni meg. Alapvetően háromféle típusuk volt. A csatamechek pilótái, a mesterségesen  óriási méretű páncélos gyalogság és a szándékosan apró vadászpilóták. A tudósok kutatásai az ő igényeiket szolgálta ki, mind a genetikai, mind a technikai fejlesztések célja az ütőképesebb haderő volt. Mivel eredeti Csillagligás technológiát fejlesztettek tovább, sokkal fejlettebbek voltak, mint a Belső Szféra, mely éppen csak az elveszett tudás pótlására volt képes.

 A klánok alapvetően többre becsülték a katonai képességeket, mint a politikait, de mégis mindkettőre szükség volt a karrier építésére. Hiába manőverezett valaki jól a klántanácsban, álláspontját előbb, vagy utóbb párbajban kellett megvédenie. A klántanács tagjai csak vérneves harcosok lehettek, mely vérnevet párbajok sorozatán át lehetett megszerezni. A vérnév megszerzésére kevés alkalom nyílott, mivel nem volt túl sok belőlük. Már a lehetőséghez is politikai támogatás kellett, ez lehetett ismertség általi, vagy hírnév általi, mert enélkül a vérnévre vágyónak minimális esélyei voltak. Ez a minimális esély volt a Nagy Viadal, melyben az összes jelentkező bement az arénába és csak egy jött ki győztesen, általában igen rossz bőrben és a következő párbajban friss ellenfele könnyedén legyőzte. Mellékesen megemlítem, a vérnévért vívott utolsó párbajban a vesztes leginkább a halálig küzdött. Amúgy a harcosok között szinte minden nézeteltérést a kódexüknek megfelelően behatárolt erőszakkal oldottak meg, a határ természetesen a halál is lehetett. Ezeket az erőpróbákat az 'egyenlők körének' nevezett bárhol, bármikor kialakítható helyen tartották. A pusztakezes tusák bajtársaik gyűrűjében zajlottak, míg a csatamechekkel vívottakat zárt területen tartották, elkerülve a felesleges áldozatokat.

 Katonai előmenetel szokásosan történt, a jó és intelligens harcosok, ha csatákban kitűntek, előrébb léphettek. Hogy a klánok közötti háborúk ne legyenek totálisak, ezért csak harcosok vehettek benne részt, mégpedig csak azok, akik egy licitálás eredményéül jogot kaptak rá. Nem voltak lesből támadások, a támadó megmondta a támadásának célpontját, a védő megadta a seregeinek adatait. A támadó sereg tisztjei ekkor lefele licitáltak, ki tud kevesebb egységgel győzni. A legjobb ajánlatot tevő kapta meg a lehetőséget. Persze nagy szégyen volt vereséget szenvedni, mert ekkor a tiszt ítélőképessége volt gyenge, míg a túl óvatosak nem jutottak lehetőséghez. Meg kell említeni, hogy végszükség esetén, be lehetett vetni az utolsó előtti licitnek megfelelő egységeket is a harcba.

 A politikai karrier különböző tisztségek megszerzésével valósult meg, ilyen a törvénymesteri tisztség, ami fontos állomás a kán cím megszerzéséhez. A legfőbb tisztség a kánok nagytanácsában megszerezhető ilkán cím, mely jelentése a kánok kánja. A tanácskozáson ugyan mindenben szavazással döntöttek, de ezt a vesztes fél megvétózhatta egy kihívás által, ahol a szavazás eredményének arányában hátrányból kellett harcolnia. Emiatt egy jó politikusnak jó harcosnak is kellett lennie, sőt jó szónoknak is, hogy a tanácsban a szavazásokon jó eredmény jöjjön ki számára, vagy a kedvezőtleneket megvétózva harcban érvényesítse akaratát.

 Végre elérkeztem ahhoz a részhez, melyből kiderül a klasszikus Battletech világ fő konfliktusa. A klánok politikailag két részre, az  őrzőkre és a keresztesekre oszlottak. Az őrzők a Belső Szférával békében éltek volna, míg a keresztesek saját filozófiájukat követve, inkább meghódítani szerették volna azt. Több évszázad után, az agresszív Füstjaguár klán vezetője lett az ilkán, aki a keresztes eszméket képviselte. Ennek megfelelően elkezdték a licitálásokat a hadjáratban való részvételért és megkezdődtek a visszautasítás próbáinak megfelelő háborúk a klánok között. Végül négy klán vívta ki a hadjáratban való részvétel dicsőségét. A brutális Füstjaguárok, az intelligens, taktikus Farkas klán, az agresszív de gyengébb Jádesólymok és az erős, megfontolt Szellemmedvék. Mikor a klánok támadása megkezdődött a Belső Szféra ellen, az ottani vezetőknek fogalmuk sem volt a támadás nagyságáról, céljáról és a résztvevők kilétéről. Még a mindent tudó Komsztár is csak a sötétben tapogatózott. Eleinte egyszerű peremvidéki fosztogatásra gyanakodtak, majd jött az egymásra mutogatás, miközben a klánok már nagy területeket hódítottak meg, könnyedén legyőzve minden ellenállást. A frontvonal államait a többiek nem segítették, az egymással szembeni bizalmatlanság miatt, még komoly csapatokat is kellett állomásoztatniuk az egymás közötti határon, miközben égető szükség lett volna rájuk a klánok elleni harcban. Végül rájöttek kik a támadók, de ebben sok örömük nem volt. Eközben a klánok szinte már karnyújtásnyira kerültek hőn áhított céljuktól.